Az úrvacsora vétele

János evangéliumának 6. részében olvashatjuk

53. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.

54. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.

55. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.

56. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.

Máté evangéliomának 26. részében olvashatjuk az utolsó vacsora

26. Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.

27. És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;

28. Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.

29. Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.

Az úrvacsora gyakorlatát Jézus Krisztus hagyta a követőire, mely mindamellett hogy a hét fénypontja, egy hatalmas segítség a hívőknek. Az úrvacsora alkalmával a megemlékezünk Jézus Krisztus kereszthaláláról egy darabak pászkával, ami Jézus megtört testét jelképezi, és egy kis pohár szőlő lével, mely Jézus kifolyt véré jelképezi. A megemlékezés, a hit erősítésének alkalma egyben, tisztelet és emlékezés megváltónk előtt, másrészt önvizsgálatra és erő gyűjtésére is megfelelő alkalom.

Mikor az ember emlékezik, hogy Jézus mennyit szenvedett érte, és megvizsgálja magát, szembenéz életével, tetteivel, gondolataival, felismerést tud tenni, hogy miben kell még változnia. A felismerés, vagy máshogyan fogalmazva a megtérés, a változás első lépése, amiben az úrvacsora, mint a megemlékezés és Jézus iránti tisztelet fő eseménye, kiváló helyet és alkalmat biztosít hívőnek és vendégnek egyaránt.