Erika Szőke-Horváth

Erdélyben nőttem fel egy kis faluban. Ott a templomba járás az életünk része volt, leginkább azért, mert ez tartotta össze a magyar közösséget. Gyerekként nagyon szerettem a szombati vallásórákat, megérintettek a bibliai történetek és Jézus élete, tiszta, gyermeki szívvel szerettem Istent.

16 éves voltam, amikor édesanyámmal áttelepültünk Magyarországra. Itt elkezdődött a „nagybetűs élet”, és bár a magam módján még szerettem Istent, imádkoztam is, ha szükségem volt valamire, de nem éltem tiszta életet. Hajtott a kíváncsiság, mindent ki akartam próbálni, amit a világ kínált. Ez oda vezetett, hogy tíz évvel később teljesen kiégtem testileg és lelkileg is. Elegem lett a világból, csalódtam a barátaimban és a szerelemben. Ráadásul méhnyakrákom lett, és egy olyan mély gödörben találtam magam, amiből nem láttam kiutat. Nem volt semmi reményem, és hiába akartam küzdeni, nem volt hozzá erőm.

Ekkor Istenhez fordultam: kértem, hogy segítsen rajtam, és húzzon ki ebből a mélységből. Gyülekezetbe nem akartam járni, mert sok rossz tapasztalatom volt, azt láttam, hogy a legtöbb egyház csak a pénzről és a hatalomról szól. Viszont az imám után egy hétre, egy volt kollégám megmutatta a Bibliában, hogy csak az láthatja meg Isten országát, aki teljes víz alatt megkeresztelkedik és veszi a Szent Lelket (a nyelveken szólás bizonyítékával). Ezt jelnek és útmutatásnak éreztem Istentől.

Elhatároztam, hogy elmegyek a Feléledési Közösségbe, és megkeresztelkedem. 

Mivel korábban féltem a Szent Lélektől egy másik egyházban tapasztaltak miatt, nem is akartam imádkozni érte. De a keresztelő medencében annyira átadtam magam Istennek, hogy végül betöltött a Szent Lélekkel, és nyelveken szóltam. Ez hatalmas csoda volt nekem, mert olyan békét és örömöt éreztem, amit korábban soha.

Isten ezután sorra rendezte az életemet.

Az akkori beosztásommal nem tudtam volna gyűlésekre járni, viszont a szívemben volt a vágy, mert boldog családokat és kiegyensúlyozott embereket láttam a gyülekezetben, sugárzott róluk az áldás és én is ilyen életre vágytam. Pár naponbelül kaptam egy új, sokkal jobb munkát, pedig nem is kerestem, az új főnököm pedig segített egy olyan orvost találni,aki sikeresen megműtött és meggyógyultam a rákból.

Sokáig szenvedtem fejfájástól,ami a keresztségem után elmúlt a nyelveken imádkozás hatására, úgyszintén a hosszú ideje fennálló alvás zavarom is.

Édesanyám meggyógyult egy gyógyíthatatlan vérbetegsegből ima hatására. A nagymamámmal még a halála előtt tudtam imádkozni a Szent Lélekért. Később, az ima és a böjt hatására a férjem is megtért.

A legnagyobb csoda ami velünk történt: mindketten meddőnek voltunk nyilvánítva a férjemmel. De miután szívből elhittem, hogy Isten a legjobbat akarja nekem, és letettem a kezébe ezt a kérést, teherbe estem, pont három héttel a lombikprogram kezdete előtt. Akárhányszor a kislányomra nézek, Isten dicsőségét látom rajta.

Sokszor megvédett minket az Úr olyan balesetekben is, amik akár halálosak is lehettek volna. A kislányom is többször került olyan helyzetekbe míg kisebb volt, hogy ha nincs ott az Úr oltalmazó keze, baj lett volna. 

Kilátástalan anyagi helyzetből is kihozott minket az Úr és mindig gondoskodott szükségleteinkről.

Nagyon nagy kincs, hogy ebben a bizonytalan világban Isten szeretete és gondviselése ad nekünk biztonságot és nyugalmat és az a tudat, hogy Isten szeretete mindenen át segít, felemelő. Nem tudnék már Jézus és a belé vetett hit nélkül élni.

visszalép