Kovács-Rózsa Armida

Gyerekként a szüleim tértek meg és léptek Isten útjára, ezért már ekkor kialakult egy Isten hit bennem. 8 éves voltam amikor megkaptam a Szentlelket és bemerítkeztem, ahogy több gyerek is körülöttem. 

Sokat tanultunk Istenről, azonban a tinédzser éveimben más utat kezdtem járni, így ekkor már nem követtem Istent. Azonban a hitem meg maradt, csak tettek nélkül. Ez idő alatt voltak harcaim önmagammal mint sok más korombelinek, többször gondolkoztam, hogy szeretnék inkább Isten szerint élni de nem volt hozzá erőm és bátorságom, az egyszerűbb utat választottam. 

26 éves voltam, amikor megtértem és egy erős elhatározás volt bennem, hogy szeretném ha Isten az életemben lenne, elkezdtem gyakrabban imádkozni. Ez idő tájt a férjem is nyitott lett, végül egy prezentációt meghallgattunk ami választ adott néhány kérdésünkre. Ezt követően volt egy tavaszi tábor ahol a férjem is meg keresztelkedett, majd szentlelket kapott és azóta járunk Isten útján közösen. 

Pcos és progeszteron hiány miatt 2 évig nem sikerült a gyermekáldás, a férjemnek is volt egy egészségügyi gondja ami miatt esélyeink nem igazán voltak arra, hogy kisbabánk legyen. Miután elengedtük, imádkoztunk és Istenre koncentráltunk 2 hónap múlva jött is a kisfiunk. Isten meg gyógyított a betegségemből, ma már nincs cisztás betegségem és progeszteron hiányom. Isten megmentette a házasságunkat amikor problémáink voltak, amikor minden bizonytalanná vált ő volt a biztos pont, az alap ami átlendített a nehéz időkön. 

Folyamatosan kapok útmutatást akár munkáról vagy magánéletről van szó. Isten mindig mellettem van, és bármikor fordulhatok hozzá azután is, hogy tudom én nem mindig őt választottam. Hálás vagyok ezért az életért.

visszalép